2012. január 7., szombat

Van a vágy…


Meglátsz egy autót. A Kedvesét. És valami eszedbe jut. Valamit érzel. Egy vágyat. A szívedben. És arra gondolsz, azt érzed, hogy hogy milyen boldogan lennél az autó ülése, amelybe belesimul, a biztonsági öv, mely szorosan átöleli, a kormány, amit keze érint. Aztán más is eszedbe jut. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, felszárítva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipőd, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát.  Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörű, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza.
Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal.

Létezik ez a vágy.

1 megjegyzés:

  1. Nagy Gyuláné...( Marika)2012. szeptember 30. 15:29

    Szerbusz kedves Tamás!
    Csak gratulálni szeretnék, egyszerűen csodálatos az érzelem világod, a gondolataid! Fantasztikus...ember vagy..nem tudok betelni a sok kedves igaz..lelket melengető soraiddal! Köszönöm szépen, hogy olvashatlak...!További sok sikert, és ha tehetem jövök és olvaslak , és közzéteszem a bölcs gondolataid, minél több emberel olvashassa ! És a neveddel leszignálom! Szép napokat kívánok! Űdv..Szeretettel: Marika,:))

    VálaszTörlés